hányszor indultam el hozzád
de csak a falak bámultak
óriási szemekkel
téboly ez az állapot
meg az hogy
két órája próbállak
olyan egyszerűre fogalmazni
hogy elviselhető legyél
de folyton kiszakadsz belőlem
és mintha tényleg itt lennél
a hátam mögé kerülsz
érzem a nem létező illatod
és az ujjad
amit olyan lassan húzol
végig a nyakamon
hogy sikítani szeretnék.
(hát ma sem bírtam nélküled)
