kifordult képek
egy lila éjjelen
megfogalmazhatatlan
mint az időbe zárt fájdalom
olyan dühösen
vágytam rád
hogy lefoszlott
maradék hamis arcom
veled
határtalan
vagyok
mikor az ismeretlen víziók
zajokká nemesednek
mert te vagy a vég és
az örök kezdet
és annyira valósnak hiszem
minden érintésed hogy
rám szakad a világ is
és úgy ránt magába
a legtisztább érzés
hogy újra igazzá leszek
akkor eltűnsz majd
és bezárva hagyod
a legbelső ajtót
ami téged rejt.
