vagy minden csak sodródik magától,
és sodródom én is, mint toll a patak vizén,
ha harcolni kell, leszek-e elég bátor én?
Harcolni azokért, akiket szerettem,
kiket egy angyal is őrizett felettem,
kiket rám bíztál az úton, hogy sorsuk vigyem,
mint törékeny terhet át a nagy vízen,
s tanuljam meg, míg haladok előre:
nem lehet mindig leülni a földre,
nem lehet pihenni, mindig másra várva,
nehogy az út végén a kapu legyen zárva.
S az igazság nehéz palástját
meg kell védeni, mint harcokban a bástyát,
de minden kő benne szeretet legyen,
fénylőn öleljen, mint templom fönn a hegyen,
legyen áldó, ha kell, földig hajolva,
mert úr csak az lehet, aki egyben szolga.
Mondd, leszek-e elég bátor,
nem rettegve majd a végső számadástól,
s ha egyszer visszajössz és arcomba nézel,
csodálhatlak-e a hűség reményével?
