Uram, add, hogy terhük oldhassák
a büszke fák, a földre szórva szét
őszruhájuk ezer árnyalatát.
Add, hogy az alattuk baktató ember
padot keressen, fából, egyszerűt,
mit gyermekének ácsolt meg a csönd,
hol a fűszál is a csillagokig nőtt.
S ha az esti órák szárnya alatt
a vándor botjával itt megpihen,
magán érezze kezed igazát:
mellyel körülveszed, szótlan, szelíden.
