Mindent tőled kaptam.
A porba
írt éveim hozzád hajolnak,
mint patak fölé a fűz. Becézlek,
óvlak. Benned suhanc vesszőből
erős fává magasodtam.
Mit adhatok, mint örök adósa
e földnek,
a lét szusszanásnyi percében?
Ez a föld elindult velem,
mintha élne, hideg éjszakában
volt lelkem menedéke.
Emlékeim térképét az asztalra
terítem, s hallgatom az éj
csöndes lépteit. Az éjszakában
guggolnak a házak. Pihen a kéz,
a munkától fáradt. A Hold
sarlója már fenn csüng az égen.
A csend mélyéből kivirul a fény…
