Te ismerősből alig lett ismerős!
Te, aki őseid emberi érzéseit
húzod magadra esténként,
aludj, s álmodj!
Köszönöm a pillanatért
született akaratod,
mert mint ezerszer
harapott hasonlatok
keltek, s nem csordultak túl,
még nem, álmaidon….
Hát ez az!
Mert igaz!
Ennyit mondok csak:
Köszönöm.
