Vesszőzi a lét
az embertelenséget
jégroppanások
befagyott szíveken
a tél pásztázó fényében
megannyi rianó lélek
– még nem fagyott
be mindenütt végleg –
a tél fagykutyái elől
sugarak irányát követve
úsznak a kiválasztottak
fagyos tekintetek jégtábláin
hogy átérjenek a kikeleti partra
mert dolguk ott elültetni
a maradék remény szikráit
lakatlan szívekbe is
menteni őket örök tél elől.
