Nem tudom, hidd el
A sorsok alakulását
A szeszélyek szenvedélyét
Nem ismerem
De ember vagyok
És bűnöm a tavaszi napra
Ugyanúgy szétárad
Mint a mezőket és ligeteket
Az almafákat
És a kelepelő gólyákat
A láppal
Lelkünk illanó melegével
Egybemosó
Égi
És földi
Kegyelem
