Az út mellett porban feküdtem.
Nem láttam arcát,
ő sem az enyémet.
Leszálltak a csillagok és kék volt a lég.
Nem láttam kezét,
ő sem az enyémet.
Citromzölddé vált kelet.
Egy madár miatt nyitottam ki szemem.
Akkor tudtam meg, kit szerettem
egész életemben.
Akkor tudta meg, kinek a nyomorék
kezét ölelte.
És az ember batyujával kezében sírva
indult otthonába.
Ám otthona az út menti por,
amint az enyém is.
Fehér Illés fordítása
