felemel
átjár a szíveken
akár
a belváros szűk sikátorán
szalad lopódzva át
valami félszeg ragyogás
a villanásnyi fehér fényözönben
legalább az árnyékból kiszökken
és megpihen a délutáni csöndben
mint kisgyermek a bársony anyaölben
és elringat a szó
a rím
a szépség
melege a lélekig hatol
mint valami tündér-szerelem
és átölel a hang
a dal
az emlék
a gyönyörűen szóló
anyanyelv.
