A hétköznapoktól és ünnepektől,
távolodom az izzó emlékektől.
Távolodom a tavasztól, nyártól,
őszi éjek lázas hangulatától,
távolodom zúzmarás téltől,
téli napok meleg tűzhelyétől,
szavaktól, a dalok illatától,
gyermekkorom legendás álmaitól,
fénylő kedvű séták andalgásaitól,
távolodom régi álmodó magamtól.
Csak az ősz susog, míg
álmot hint a tájra.
Nincseim nőnek...
Megyek nemsokára...
