-részlet-
A magány nem ott van, ahol egyedüllét van. A magány a társak között van.
Akkor, amikor körbevesznek bennünket.
Hányszor élte már át ő is a magányt. Ült egy asztalnál, ahol sokan foglaltak helyet és mégis úgy érezte, mintha ő nem lenne ott, nem illene oda. Állt az emberek között és nem érezte, hogy hozzájuk tartozik.
Amikor sokan veszik körül az embert, akkor találhatja csak meg az igazi, a mélységesen mély magányt. Amikor nincs akihez úgy szólhatna, hogy tudja, megértik. Amikor hiába beszél, hiába mondja el gondolatait, hiába tárulkozik ki őszintén, csupán meghallgatják, de valójában nem figyelnek rá.
Amikor megpróbál tenni, de senki nem veszi észre. ...
Amikor annyira hiányzik egyetlen őszinte szó, egyetlen önzetlen ölelés...
Hosszú utat járt be... Sok mindent látott és sok mindent megértett. De mindig egyedül volt.
Egyedül volt akkor, amikor utazott és egyedül volt akkor is, amikor megérkezett valahova, vagy visszaérkezett valahonnan. Egyedül volt a pusztán, a hegyek között, vagy amikor az erdőben barangolt, de ilyenkor soha nem érezte magányosnak magát.
Magányos csak az emberek között volt.
Azért volt magányos az emberek között, mert "más" volt. Ezt mindig érezte.
Nem tudta, hogy jobb vagy rosszabb mint a többi ember, de azt tudta, hogy "más", és mostanra megértette, hogy ezen nem tud változtatni.
