tenyeremben árnyak bontanak rügyet,
van s nincs határán kérdez az élet
s a rongyos idő ma sem fizet.
Félek, a nappalok tüzében
nyitott könyv megtűrt életem,
s hogy ki is vagyok, mostanában
ezt is tőletek kérdezem.
Vad, olthatatlan, nyers valóság
égeti minden percemet –
úgy szembesülök önmagammal,
mint aki mindennap temet.
