Az út, amin járok, égig ér,
bár sár veszi körül, hófehér.
Lábaim alatt, ha moccan a fű
ámulva lélegzem – oly gyönyörű.
Minden nap megvívom e titokzatos harcot:
a legszebb gyöngyöt hoznám, kalligrafált, karcot,
hogy kincsemként adjam – s mind Eléd tegyem.
Másnak semmiség – nekem a mindenem.
Az út amin járok, égig ér,
bár sár veszi körül, hófehér.
Lábaim alatt, ha moccan a fű,
ámulva lélegzem – oly gyönyörű.
