Ő az, ki semmi-érmékből
csillagot farag szavaival,
ellopja a tárt ajkú házak dalait
s éjjelente lekottázza
az érett kertek,
asszonyi csípők ringását –
a költő kihallgatja
a földbenső titkait
s nehezéknek becsempészi
az elmenők poggyászába:
nem mondja hova kell eljutnod,
csak azt, hogy vannak
s lesznek ablakok.
