Kék jelek hullnak papírra,
És szépen összeáll
Mint tavaszi vetés,
A friss írás,
Emberszívből kipergő
Magvak sora –
Csak lenne ki kóstolja,
A mindennapi vers
Megtört kenyerét
Mely úgy világít,
Mint az utolsó vacsora
Fehér üzenete.
Nem test tápláléka,
De világok vallomása.
