miközben szárnyak suhogása
a ruhák a tengerbe hullanak
ég és föld között
mezítelenül
madárasszony kering a magasban
csőrében ének
testében tánc
csak a tollak
aztán a tollak sem
már csak a perzselő tűz
felszökik a tenger
hullám és szárny
szárny és hullám
a mindenség szemvillanásnyira
megmutatkozik
a test sóízű
továbbrepül
haja lángoló pipacsmező
bőre tündöklő harmat
a tenger visszahúzódik
selymes és fodros lepel
madárillatú
