Ígértem, hogy szép versekbe írlak.
Ölelkező rímekbe szeretlek.
Rangja, címe ez legyen nevednek.
Sor, sor után szólít. Hallod? Hívlak.
Még úgy hisszük: én váram, te várad.
Átüt csended a kínzó szóközön.
Oly távoli, messze a fényözön.
Versbe írlak, sötét foltba szárad.
Télben élünk. Nem meleg a forma.
Író kezemre fagy a tartalom.
Lázrózsa hull a kihűlt szótagon.
Nem virít már. Mintha halott volna.
Bárhová mész, úgyis megtalállak.
A megrendülés van most műsoron.
Jel villan a kettős gyöngysoron.
Olthatsz villanyt, sötétben is látlak.
