rám borul az árnya,
b-dúr zongoraverseny,
visz a zene szárnya
s emlékezem.
Az éjszaka csupa csillag,
a szmogot elfújta a szél,
a hold kövéren ballag,
az asztalon kenyér,
vacsoramaradék.
Ízetlen nélküled az étel
és az élet.
Miként a nyitott tenyér
feltárja életvonalát,
melyet belevésett
a sors,
úgy írok rólad verset,
pőrén mutatva lelkem
magányos kuszaságát,
ha nem vagy velem.
Fekszem a hűvös ágyon,
a hold beles ablakomon
s a függönyre ül.
Fázom egyedül.
