Nem lelek napot, se éjszakát,
rajtam is átszivárog az idő,
a szavakat csenddel veri meg
a töprengés -
Fonnyadt árnyékok, apró-súlytalan
tárgyak közt
jár az ember -
Viszi: mit sorsa rámért:
a zsivány emlékezést.
Viszi ön-ítéletét,
serényen gyűjtve,
mit az elmúlás itt hagyott,
míg ragadozó lesz maga is, de
végzetéhez se nőhet föl -
készül halálát megfaragni: ám
titokban sejti: csak kontárkodik.
Hiszen a felhők mögött
az ég lombosodik. Szerelem: testnek
a test visszaadja önmagát -
A kudarcra fölteszi a koronát: hisz a
havazáson, az esőn, az ágropogáson túl
egy megrekedt jövőt -
