Köszönök mindent: rosszat és jót,
Hogy elhagytam a semmi óceánját,
A nagy halász a hálójába vont,
S elém sodorta sorsom ezt a gályát.
A nagy felejtés sötét vizeit
Még viszontlátom: az az otthonom.
De addig még csordultig töltsön fénnyel
A józan lét s az égi oltalom.
Hogy volt anyám, s ölemben ringott gyermek,
Arcuk felett még most is őrködöm.
Életem minden fanyar-édes ízét,
Hogy ember voltam, azt is köszönöm.
