folyón innen, a föld felett.
Mindent érzünk, de nem fáj semmi,
a céljaink is tétlenek.
Mikor a szó igénye elhagy,
mert nincs, ki fűzhetné már tovább,
szélfútta felleg a gyakorlat,
sütkérezünk, mint néma fák.
A napjaink homokszemekként
peregnek el a semmibe,
míg őrködünk. A lét s a nemlét
határa elkopik bele.
