Ha majd eltűnik vesztendő
vagyonunk, mert a jövendő
csak pusztítandó romokra
építhető már, lehanyatlik
a hegy, eltűnik a domboldal,
s végül mindent benő a kúszó
aljnövényzet, hogy kóró, gaz,
csak Gálics-hegedű-csonkjai
hirdetik a kultúrtáji jelleget,
s a könyv-végi hangulatban
szétfoszló-szétmálló
könyvek jelzik az új
világégést – ezúttal az utolsót –
honnan nézvést a XX. század is
boldog békeidőnek tűnik majd,
lesz-e, ki felmegy a Hegyre?
Felvonszolva magát csúcsra,
bábeli zűrzavar
és csatazaj közepette,
leköpve testvér a testvért,
padtárs a padtársat,
kérdem én, lesz-e, ki
felmászik, felkúszik
úttalan utakon a Hegyre,
s talál-e Olajágat?
