-részlet-
Hű társ volt
szemében igyekvő
megértés
elhagyott észrevétlen
elveszett talán
mélyül ráncaimban
a ritkuló emlékezetben
...
csak nézed tehetetlen
mint esik szét az Ember
akár a nyári lomb
bomlik sárga atomjaira
nincs feltámadás
egyetlen törvény van
arról meg minek
verset írni
a vers benned zajlik
s kimondhatatlan...
