Dölyfössé váltak a hatalmasok!
Eduard királynak fehér ló kell hamar,
urak kastélyai gombaként nőnek,
a mohóbb több hivatalt s földet akar,
úrizni, dőzsölni Walesben, de főleg
nyerészkedni a nemzeten,
pedig "a király meztelen".
A bódult nép csak hallgat és lapít,
morognak, szűkölnek lenn a nyomorban,
mint a béna koldus, vesztegelnek,
bár beléjük a bánat már csontig mar,
birkaként mégis engedelmesek,
szolga lett a sok esztelen,
pedig "a király meztelen".
Te írástudó bárd, legyél bátor,
zengd el a hős valót verseidben,
azt, amit lenn félnek bevallani,
vagy rosszabb, hogyha nem tudja senki sem,
mi az, mit végre ki kell mondani,
amit titkolnak dölyfösen:
Eduard, "a király, meztelen".
