Szeretlek, Isten, némaságodért.
Illatos, gyönyörű hallgatásodért.
Mély mellkasod, Föld-mellkasod döbbenve lehel csöndet,
madár torok pólusaidból dallamok gyöngyözik csönded.
Némává tesznek engem is fűszeres levegő kezeid,
érintesz látvánnyal, lényeggel, bőrömön formáid, színeid.
Minden szépség Tebenned, vagy az Ellenállhatatlan!
Gyűrűvé válok ujjadon, csöndedet hordozod rajtam.
