Szétcibálnak, tűzbe löknek,
vízbe fojt a dáridó.
Kelj fel, mordulj rám, barátom,
Vagy nevess ki: többet ér.
Olvashatni, fordíthatni,
békén lenni nem lehet:
tűbe fűzte, lápba űzte
szép Juliskám terveim.
Békén lenni? Rossz poéták
sora közt: vesszőfutás.
Vakremények vén sarában
csillogó üres beszéd.
Üres beszéd: áltudósok
kondérjában rotyogott.
Töltelékül hagyományos
szócséplés-szömörcsögök.
Hagyományok döngölése,
lelkem máshol keresem.
Egyértelmű ítéletben,
kóbor lelkem, részesülj.
Egy életem száz halálom,
megsiratott pillanat.
Jóvátehetetlen csöndek.
Élnek, halnak, hallanak.
Olvashatni, fordíthatni,
békén lenni nem lehet.
(Sírni sem lehet, a gondunk:
áldott-árva gyermekek.)
