Vétkeim dárdáit mellemnek szegezem,
s tudom, nem kegyelmez az idő múlása,
mert olykor a tavasz csak egyetlen délután,
vagy az emlék felidézett mása.
Ki hisz majd szavaimnak?
Ki lesz büntető szolgám?
Ki lesz, aki éjszakai szorongásaimat
velem együtt izzadja ébredésig,
és ismeri majd romlott ételeim ízét?
Ki lesz velem a kegyelemben,
az Isten áldását várva?
