Ének énekel bennem,
földből jövő, égből jövő,
mintha ezzel az énekkel
akarnák halottaim
megváltani boldogságomat,
elém lidércülnek, otthonra
találnak nálam,
belefeledkezve a szemlélődésbe
nézik bennem a hegyeket,
a szobámon átfutó patakot,
babonás éjszakáimat.
Azt mondják, itt maradnak,
ezzel az énekkel beszélnek hozzám,
örökké tartó télben, örökké tartó
tavaszban,
fürdetik szép arcukat,
és én engedem, engedem
magamban énekelni az éneket,
és halottaim égig emelik,
megváltják boldogságomat.
