a szerelmet a túlsó partra?” (Nagy László)
Végül, tudom, majd átviszik.
Mégis átjut a túlsó partra.
Még akkor is, ha szép fejét
sebhelyes kráterekre hajtja.
Átér: pillangókönnyűségű
lépte nyomán a kráterek
aljában porzó árvaság
mélyéből türkiz tengerek
sós habja csap fel, és az emberek
száraz arcán végigcsorog,
ahogy a durva papírlapot
meglágyítják a verssorok.
2016. január 17.
