a teavíz elforrt almáink ráncosak
a homályos idő rekedt nyarakba vész
arcodat tegnap óta ismeretlen hordja
szótagolva olvaslak
eldobott csikkeken taposnak
és rázzák az utcát a szélbe nőtt fák
hajadba fésülve ujjaim nyoma
szeretnék beleférni az életedbe
de az indulási oldalon magam vagyok
megtanulok hát múlt időben élni
