mint az a meghitt várakozás,
mint az a régi kályhafény,
mi lobogva angyalról mesélt.
Karácsony este van, mégis más;
mintha szorongna a világ,
fakóbb a fény az arcokon,
sírás szorít a torkomon.
A könny a szemembe föltolul,
az emlék szívemben lángra gyúl;
anyámat látom, fönt figyel,
de már sohasem érem el.
