Megtiltom a feltámadásom
(Páskándi Géza: Első feltámadás, 1971)
Azt hiszem,
minden azért van:
az utolsó mondatért.
Az élet is azért van,
nem azért,
hogy bízva bízzunk,
hogy otthon legyünk benne,
hogy megmaradjunk,
hanem az utolsó mondatért.
Mert ez jelenti az embert.
A bentrekedt légy is
bízva bízik, hogy kijut valahogy,
ezért csapódik százszor
az ablak üvegéhez,
a csiga is azért hordozza házát,
hogy otthon legyen benne,
a giliszta földbe bújik önként
hogy el ne tapossák, s maradjon
amíg lehet föld felett és föld alatt,
csupán az ember él
az utolsó mondatért.
