a porcok szép egésze,
az opálfényű, bűvös rejtelem,
a mozdulatok biztos kecsessége
s a bizonyosság: megmaradsz nekem
eddig, vagy addig.
Számlálni hiába.
A Kálvárián sétálgattam lassan.
Fölöttem összeértek még a lombok,
de jól tudom: én napra nap lebomlok
valami elmúlt. Ma is odavan
egy töredék.
Mert semmiségnek tűnő
apró jel nélkül nap nem múlik el:
hiányzik már a porcok szép egésze,
szív bátorsága -
a száj nem perel.
Elvadult felhőkuvaszok az égen:
felfénylünk néha tündökletesen.
Eltűnhetünk csapongó szélsörényben -
jössz még velem?
Ígérem: felkél a hold nemsokára,
opálszeliddé lesz az alkonyat,
és ép egész a lombok zárt világa —
elsirathatsz.
Én elsirattalak.
