Magam vagyok.
Öleléstelen világban,
szétgurult gyöngyeimet
rakosgatja az ősz.
Hát, újra eljött.
Kopottas kabátban
suttogó idegen.
Átutazó.
Nyirkos lábán maszatos kalucsni,
nyomába szegődnek a hideg járdák.
Rejtjeles susogását hallgatom.
Nyakában szél motoz,
dermedt csókjaival drágakövek záporát
hullatja lábnyomaimba.
Már nem kérdezek.
Belépek ebbe
a fátyol alatti ámulatba.
verseimből eső esik.
Szétgurult gyöngyeimet
rakosgatom,
öleléstelen világban vagyok
magam.
