Akartam volna, hogy
válaszolj,
Reméltem volna is, hogy szólsz...,
hallgattál.
Egy késő őszi sugárban maradtál,
sugárnyalábban, ismeretlenül.
Nem ismerlek, nem foglak megismerni.
Nem fogok szót az ajkadról lelesni,
sem vadszőlőt ültetni várfalakhoz.
Ragszkodni mulandó pillanathoz,
álomképhez. ...Akarni (mit, mi végre?)
Az álom a reménység gyermeksége.
A letagadott álmodás
fénye.
Szóbeszéddé lett titkok, lélekképek.
Szelíd tervek
(végleg rossz véget érnek.)
Láttam csikókat: kert alján legeltek.
Lépcsőfordulón mécslángok lebegtek,
betömött kút vascifrája elillant,
könnyes szemünk a többé nincsre pillant.
Szemünk könnyes
volt, fordulj el, Teremtő.
Aprótörténet. félhomályt teremtő.
Félhomály, fél-
világosság időmet
neked adtam
(volna):
zálog, előleg.
