A Csodafiúszarvas nyomában
Vörösmarty-motívumokra
Vonulunk az éjen át,
ki tudja, honnét, hová,
lassan mindenben
megfogyatkozva, búsan,
hazátlanul, sírjainkban is
határtalanul, furcsa
történelmi időben,
furcsa beteljesedésben,
nyírfaerdők mélyén,
barázdás anyaföldön,
ezerszáz éve űzve,
tatártól, töröktől,
Habsburgtól, Trianon
szabdalta őseid földjén
félredűl a kereszt,
Krisztus markába is
szöget vertek, falakat
emeltek, hogy ne rakd
össze a Vereckei-hágót.
Kit követsz, kinek hiszel,
te maroknyi magyarság?
Bárhonnan jöttél,
Csodafiúszarvas nyomában
nyeregben viszed a hazát,
bár hited még keresztény,
lelked alagútjain feltör
a siralmas ének, s a
göntérházi temetőben
kicserélik a neved,
s nyugatabbra viszik
a kultúrádat, s lassan
idegen lesz itt minden,
mint elmúlt szerelmed
ruhájának az illata.
Pannónia pusztáiban bujdosol,
mint annak idején Mózes,
s a hétköznapokba öltözöl,
félhiten tengődve, félnyelven,
félmagyarként, kiszolgáltatottan
kutatsz fajtád után Alsólendván.
