Kepe Klára könyvtárosnak
Már nem tudok elmenni, mert
túl sok sár rakódott le szekerem
kerekeire, pedig vihetne éjszakákon,
hidakon át, réteken megpihenve,
erdők mélyébe.
Már nem tudok elmenni,
mert elolvadt a hó, hogy
kifehérítse álmaim,
s meghozza a bő
termés zamatát.
Már nem tudok elmenni,
mert fészket rakott
belém az alkonyat és
a lemenő Nap, de az esti
csend még elringat.
Ha mégis elmennék,
ne tartsátok vissza
szárnyaim, mert csak
befelé tudok már repülni,
befelé sodor a szél.
