Egy falat kenyér elomló álma.
Mondd, hány ezer évig éhezett a világ
arra az egyetlen ízre vágyva,
mit kezed majd e kenyérben ád?
Még egyre morajlik felettünk az ég,
mint gyomor ha kordul, mely enni vágyna,
Te csordultig töltőd titkaiddal,
mely Benned jött el e vándorló világra.
Lásd, morzsáid esszük öntudatlan,
vagy éhségünk tudatos észlelésén át,
de áldott asztalterítőnk az élet
Te adod magadban a testté lett csodát.
