Ez a föld úgy karol át minket,
mint bölcsődal a síró csecsemőket.
Izinkje vagyok e tájnak:
élő szintézis és fanyar
rádöbbenés hajnalának
gyümölcse. Ez a legnagyobb
sorsvállaló bizonyosság:
hogy, bár mécshez szoktunk, de láng
kell ide. Én népem, hozzád
köt a fáklyavivők sora.
Ez a hitünk: hogy a búzát
s a fölötte feszülő kék
pacsirtadalt is értjük. Át-
döfnek piros rózsák. Ide
dobban vissza a kő is. Itt
a hazám s hallom a zenét:
nálunk a legzöldebb fűszál
hegyétől kezdődik az ég.
