"rád adom legszebb szavaim"
(Czegő Zoltán)
Neked adok mindent:
az utat, amely hozzám vezet,
a ház pillantását, ahogy először
Rád nézhet.
Mindent neked adok:
a nyíló kaput,
a kanyargó járdát,
az udvar virágait,
a lépcsőt, amint a házig fut,
a küszöböt,
hogy végre, végre szobámban leülhess.
Neked adom a tárgyakat, tárgyaimat,
minden játékomat,
megalvadt éveimet
ázott búzájával,
megkékült mezőivel,
elnapolt ünnepeivel;
...
Neked adom, végül neked adom
napjaimat, a szavakat:
szép szavaimat adom rád,
hogy védd magad, ha bántlak, ha bántanak,
és vigasztalódj, ha nem leszek.
