vagyis nem mindenki.
S e mindenkiből inkább kevesebben, mint többen.
Nem számítva az iskolákat, ahol muszáj,
és magukat a poétákat,
ezerből ketten ha maradnak.
Szeretik –
de szeretik a húslevest is finommetélttel,
szeretik a bókot és az égszínkéket,
szeretik a jó öreg sálat,
szeretik a maguk útját járni,
szeretik a kutyát simogatni.
A verset –
de mi az, hogy vers.
Jó néhány ingatag válasz
született már erre a kérdésre.
Én meg nem tudom, nem tudom, és ebbe
kapaszkodom
mint megváltó szalmaszálba.
Reiman Judit fordítása
