(Ana Blandianához)
szél jön – de
őt nem látni, csak
a távoli ég moraja
mi ide hallatszik folyton.
a selymes füvet cirógatja,
ujjaival sokszor hajunkba túr.
előszele már nagy viharoknak is.
aztán eső érkezik.
mondd – az égi cseppek
üzenetét, ma ki érti meg?
miért lettünk, s maradtunk
kiszolgáltatottan mások játékszereinek?
jön-e másik szeptember?
