Kicsike testüket tekintetem koporsóiba zárom.
Fény és árnyék kihűlő játéka egy befelé néző szemhatáron.
Megvakul így a világ, ha sötét boltívek alatt éjszakázik az ég is.
Holtaktól örökölt ablakom csillagra tárom mégis.
Élni szeretnék - messzi tüzektől, távoli bolygók égő jelében.
Ne hozzon rám csöndet a hamu! Meg ne alázzon a szégyen!
A száj sarkában elfér az idő. Évek roskadoznak
tenyeremben, és hallgatok. Keringek a szíved fölött.
Mint a végtelenbe tartó bogár
- magzatnyi fénytől - már meg is halhatok.
