Ahogy, hozzám ér szelíden a kezed,
bársonyba süllyednek odakint a csillagok,
a Hold puha fénnyel ragyog
ahogy, végtelen türelemmel,
kisimogatod belőlem a fáradtságot,
nem törődve azzal,
én már kábult félálomban járok
ekkor érzem legjobban, hogy szeretsz,
mert az utolsó elmerülés közben,
még mindig érzem,
ahogy simogatod a kezem.
