*"és mégis
ma is"
eltölt a büszkeség és hála
micsoda összhang volt a szavakban
mikor könnyedén kértél
maradjak nálad egy éjszakára
akkor még
meghittség simult
a Pillanatba
kék volt a csendünk
hasonlított a tavaszra
és a kora-nyár illatára
*"és mégis
ma is"
– micsoda különbség! –
még eltölt a büszkeség és hála
de néha átsírom utánad az éjszakákat
próbálom elűzni a maradék vágyat
a házból ahol átlényegült a csend
a színek mára
kihunytak utánad
ez már a nem titkolt bánat
a jégmadár
dermedt akarása
*Márai Sándor: Ajándék
*
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja, két kézzel,
a reggelt és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szempár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,
minden napszakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos ajándék.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.
