Ki tudja, honnan jő s hová megy?
Jön s tűnik, mint az álom, mint a dal,
amit a szél hoz valahonnan.
Száll lengve s fönnakad a gally
hegyén, mint finom, könnyű fátyol,
s menyasszonyok lesznek a fák,
bokrok, sok hervatag virág…
Ragyog a fény, meleg a szellő,
a föld derűs és békességes,
s az élet szőlőízzel édes.
Jó volna így a fényben szállni,
puha, fehér fátyollá válni,
illatos szellők szárnyain
szállni, lebegni, mint a dal,
sok árva gallyon fennakadni,
sok fásult, hervatag szívet
boldog menyasszonnyá avatni,
sebeken lenni puha pólya,
vagy a békesség, halk derű
habkönnyű, fehér lobogója.
