(Somlyó Györgynek)
Hártyalapok hús zizzenése,
szél lapozza a lombokat.
Madarak elvillanó árnya
jeleket vés a néma tájba,
súlyos igéket hord a lepkék
alig rezzenő hártyaszárnya.
Zsolozsma száll föl, hangtalan.
S nevednél nyílik föl ragyogva
az ősz óarany Bibliája.
