Mint ki magára zárta zárait,
s eszelős, széttört szavakat rakosgat,
zárlak, eleven rögeszmét, reám,
magam ellen is konok oltalomnak.
A halott fölött virrasztó hisz így,
értelme ellen. Így várok reád.
Mintha hinném: a könyörgés elér.
Szólítalak. - Úgy, mintha hallanád.
