Erős várunk nekünk a szerelem
csak testünk bástyáit
munkálja rommá az idő
Csak hitünk falait
tördeli semmivé a távolság
vaskesztyűs keze
Csak örömeink lobogó zászlóit
tépdesi a kétségkeltő
kétségbeesés
Úgy állunk itt
testünk várába burkolózva
a pillanatok védőpajzsai mögött
az itt és most biztonsági zárai
alatt
kiszolgáltatva
az időerózió örökérvényű
törvényeinek
